A sokak által messiásként várt Asking Alexandria album végül megérkezett, az új énekesükkel, Dennis Stoff-al karöltve.A csapat visszatért  a régi kitaposott metalcore ösvényükhöz, elhagyva a legutóbbi albumuk a From Death To Destiny modern rock/metál vonásait,ami főként a korábbi énekes Danny Worsnop búcsú albumának tudható be, hisz egy erőteljes stílusváltáson esett akkor át a banda, ami főként Danny-nek volt köszönhető.

A formáció alapítótagja Ben Bruce és Danny éveken át szoros baráti kapcsolatban álltak, majd  miután a frontember kilépett, az egész csapat megzuhant és ez rá is nyomta a bélyeget az új albumra,szerencsére pozitív értelemben.

Ben és Dennis az utóbbi évek alatt átélt érzelmeikkel, élményeikkel, össze tudtak hozni egy olyan őszinte albumot, ahol újra megmutatták kik is ők valójában. Némileg el is tudták hagyni a klisékkel teli dalszövegeiket ( sajnos a FUCK és társai itt ott megmaradtak )  és valós súlyú, érezhető sorokkal tűzdelték meg számaikat, amikkel jobban azonosulni tud az ember, de némely dal még így sem üti meg az elvárható szintet szövegileg. Dennisnek elképesztő hangja van és fiatal kora óta Asking Alexandria számokkal pakolta teli a Youtube csatornáját és azóta is ebben a zene stílusban mozgott, mígnem most ő áll a formáció közepén, mint énekes. Az albumon meg is látszik, hogy inkább a tiszta ének dominál, hisz screamben tudja hozni az elvártat, de nem kiemelkedő, ennek ellenére keményebbnél keményebb számok találhatóak az albumon mint például a Just A Slave To Rock n' Roll, Let It Sleep vagy éppen a Circled By The Wolves . Több lassabb, érzelmesebb hangvételű számmal is jeleskedik az új korongjuk, amik aztán szívig hatolnak, ezek közé tartozik a Gone című számuk is. A dalok többsége a mélypontoktól kezdve a  felemelkedésig skálázódik. A társaság új erőre kapott és vidámabbak mint valaha voltak. Túl vannak a megpróbáltatásaikon és kőkeményen kiadják ezt magukból. A dalok instrumentális oldalát tekintve Ben a mozgatórugó, de az újdonsült frontember is rendesen kivette a részét. Ha nem tetszett neki valami, vagy ha nem érezte elég jónak, azt meg is mondta és ezzel nagy löketet adott a csapatnak, hogy minőségi anyag kerüljön ki a kezükből. Idén nyáron ellátogatnak hozzánk is a Strand Fesztivál keretein belül, ahol meghallgathatjuk, hogy is fog majd szólni ez az album az új felállással. 

Összességében egy visszafogottabb, átgondoltabb, profibb albumot kaptunk, ami sajnos, vagy nem sajnos, zeneileg és gitártémailag szinte megegyezik az első két albumukkal, bár ez betudható a zenei irányzatuknak is. A refrének kiemelkedőek és fülbemászóak, köszönhetően Dennisnek. Akik nem szerették a zenekart, valószínűleg ezután se fogják, de a rajongók odalesznek az új lemezért.